PTSD

A PTSD egy angol nyelvű rövidítés, melynek magyar neve: poszttraumatikus stressz szindróma.  Az  első szakmai meghatározását 1954-ben írták le, amikor a Vietnámból hazatért katonákon olyan szorongásos jelenségeket észleltek , mint a „háborús neurózis”, vagy „harctéri sokk”. A PTSD azonabn nem csak háborúban alakulhat ki. Extrém súlyos testi-lelki megrázkódtatások, (pl.: rablás átélése, baleset, természeti katasztrófa, nemi erőszak) fizikai és pszichés traumák következtében alakulhat ki ez az elhúzódó, neurotikus tünetekkel járó állapot.

Napjainkban a népesség 3-6%-át érinti. A zavar kialakulását meghatározza a stressz intenzitása, személyes jelentése, az életkor, az érzelmi érintettség, és a korábbi stresszel kapcsolatos tapasztalatok.

Diagnosztikai kritériumok:

  1. A személyt megrázó eseményre az alábbi két pontban leírtak együttesen érvényesek:

(1) olyan eseményt él át vagy olyannak volt tanúja, amelyben valóságos vagy fenyegető haláleset, súlyos sérülés, vagy a saját vagy mások testi épségének veszélyeztetése valósult meg.

(2) a személy erre intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagál.

  1. A traumát a személy ismételten újraéli az alábbiak közül egy vagy több módon:

(1) kényszerű, ismétlődő, szenvedést okozó visszaemlékezés, ideértve a képzeletet, gondolatokat, perceptív élményeket is.

(2) ismétlődő, kínzó álmodás.

(3) olyan cselekedetek, mintha a személy a traumát újraélné (illúzió, hallucináció, disszociatív epizód)

(4) a traumás élményt szimbolizáló vagy arra emlékeztető külső helyzet vagy belső történés intenzív pszichés szenvedést vált ki

(5) a traumás élményt szimbolizáló vagy arra emlékeztető külső helyzet vagy belső történés vegetatív reakciót vált ki.

  1. A traumával összefüggő ingerek tartós kerülése és az általános válaszkészség megbénulása, azaz legalább 3 az alábbiakból:

(1) a traumával összefüggő gondolatok, érzések, beszélgetés kerülése

(2) a traumával összefüggő emlékeket ébresztő tevékenységek, helyek, személyek kerülése

(3) a traumára való visszaemlékezési képtelenség

(4) lecsökkent érdeklődés vagy részvétel fontos tevékenységekben

(5) másoktól való elszakadás, elidegenedés élménye

(6) érzelmek beszűkülése

(7) a jövő beszűkülésének érzése (pl.: nem remél karriert, házasságot, gyereket)

  1. A fokozott készenlét tünetei tartósan fennállnak, azaz legalább 2 az alábbiakból:

(1) elalvási / átalvási zavarok

(2) irritábilitás vagy dühkitörések

(3) koncentrálási nehézség

(4) hypervigilitás

(5) felfokozott „vészjelzés készség”

Amennyiben súlyos traumát él át, és a fenti tüneteket észleli önmagán, mielőbb forduljon orvoshoz, vagy pszichológushoz!