Minden élőlény képes a kémiai alkotóelemek felismerésére a környezetében. Az állatok felismerik a félelem, a vágy szagát, a zsákmányszerzők leginkább szaglás alapján cserkészik be áldozatukat. A ragadozók a területük megjelöléshez speciális, csak rájuk jellemző illatanyagokat használnak, mintegy személyes azonosítót. A párzásban is döntő jelentősége van a szagoknak.
A szaglás bizonyítottan befolyásolja az emberi viselkedést is. Különböző illatok kifejezésére még sincs annyi szavunk, mint például a színárnyalatok leírására. Bár az emberi szaglószerv kevésbé fejlett, mint mondjuk a kutyáké, mégis az illatok tudattanul befolyásolják a hangulatunkat, és motivációinkat. Mindenkinek egyedi illata van, amit már az újszülöttek is meg tudnak különböztetni.
A parfümök és illatszerek használata akkor kezdett kialakulni, mikor a növekvő népességű nagyvárosok fejlődésnek indultak. Az egyéni testszag elfedésére használták, hogy az ösztönös territoriális magatartást szabályozzák, és a zsúfolt tömegben könnyebbé tegyék az együttélést.
Az illatok több dologról árulkodnak, mint mi valaha is gondolnánk. Amikor illatosítjuk magunkat, egyrészt elrejtjük az igazi szagunkat, másrészt pedig a választott illattal kifejezünk valamit, aminek látszani szeretnénk. Így hát nem túlzás kijelenteni, hogy a parfüm olyan viselet, mint a ruha: ápol, eltakar, és öltöztet. Gondosan és az alkalomhoz illően válasszuk meg illatunkat. De vigyázat, a túl erős illat tolakodó, bánjunk óvatosan a parfümös üveggel!
